Ez sajna nem igy van (azaz a dohanyozni ne akaro nem gyujt ra) es az sem igaz, hogy az emberek ne valtoznak meg.
Elsore pelda: lany ismeros leszoktatja egesz csaladot, ra egy évre ragyujt az elso cigire, azota sem tud leszokni.
Masodikra pelda: ugy vilagtortenelem ánblok, de mondgyuk a topicnal maradva. Kozepiskolas majd egyetemista srac kever ezzel azzal, neha egyszerre tobb baratno is van, azutan talalkozik egy lannyal, akivel jol megertik egymast, imadjak egymast stb. S a srac huseges lesz es jo fej csaladapa. Masik srac: allando partner mellet apro felrelepesek, majd az allando partner utan meg tobb felrelepes, mert hogy e nelkul nem lehet elni, ehhez kepest 1 eve senkivel, mert motorozni erdekesebb. Vagy vallasos elszallt puritan csajszi, veletlenul egy "rossz" pillanatban ossze jon egy "jo" pillanat es lon, azota is hetente csereli partnereit. Szinten leanyzo "csak misztikus szerelembol": egy hatalmas szerelmi csalodas (4 ev) utan a ferfiszivosszetoro nagyipar, majd huseges revbeeres egy olyan srac oldalan, akit nem szeret kulonosebben, de legalabb nyugalom es megszokas.
Van ami megvaltoztathato, van ami szituacio fuggo es van ami szinte megvaltozhattalan az emberi szemelyisegben. Pszichologusok jobban tudjak.
FP
A levegőbe beszélsz - nem is láttad még a lábam szárát! :-)
Úgy látom nehéz a vita látszatát keltenünk: kb. 1 és fél követ fújunk.
Ha a régebbi házasságokban elmegy a hancúrkedv, akkor a megcsalásprobléma is megoldást nyer.
A statisztikáról meg csak annyi, hogy azokat a számokat én találtam ki (ronda csaló), de a hitelességén nem javított volna, ha az igaziakat írtam volna.
(mA)
Volt erre egy jó példa. Amerikában férfiakat/nőket kérdeztek meg, hogy kinek mennyi házasságon kívüli kapcsolata volt. A férfiaknak átlagban valahol 3 körül, a nőknek meg 1-nél kevesebb. Szerintem a nők sokkal bölcsebbek ebben.
A statisztikát biztos, hogy befolyásolják az egyedülálló nők, de biztos, hogy nem ilyen mértékben.
(mA)
Igazad van, én is így gondolom. De ha már a megcsalásnál tartunk, most ez úgy tűnik, mintha ez csak a férfiak kedvelt szabadidős tevékenysége volna. Pedig statisztikai átlagban egyenlő számban kellene lennie a női hűtlenséggel (ha nem számítjuk a homoszekszet:). (mA)
FP kedves: ne legyél már olyan morci:-)))) A jelenlévők kivételek és nyilván nem kezdem a szerelmet ilyen kijelentésekkel! Elinte mindig minden szép.....aztán valahogy elromlik:(((( hogy miért? a türelmetlenség? a bosszúvágy? a féltékenység?....
Akkor bontsuk ketté a dolgot:
Házasságban, gyerekekkel már nem csak a szerelmemért vagyok felelős, és a tisztesség azt fogja diktálni, hogy ne csaljam meg a páromat.
A szerelmet viszont nem a tisztességnek kell összetartania. Persze itt is kell lenni annyi tisztességnek mindkét félben, hogyha nem szereti már a másikat, akkor a lehető legkisebb véráldozattal szakítsanak.
(mA)
FP: Nem valószinű, hogy valaha embert fogok ölni, de előre nem esküdnék meg rá. Az sem fordult elő, hogy megcsaltam volna a barátnőmet. Azért, mert szerettem, és soha nem azért, mert ez lett volna az elvárás. A kimondott-kimondatlan elvárások üzleti szerződéssé degradálják a szerelmet. A hűség sem lehet egyezség tárgya.(mA)
FP: senkinek sem áll úgy a füle! A körülmények hozzák ki a dolgot, nem gondolod? A szerelem hamar elmúlik, jönnek a gyötrő hétköznapok... az utcán sok a hosszú combú nő, pláne ilyenkor tavasszal és....:-))))))
Ha valaki megcsalja a párját, és szeretné, ha együtt maradnának, akkor a legjobb, ha mélyen hallgat, mert a bizalmat elveszteni csak egyszer lehet. Ellenben megindul a lavina. Persze megcsalni a másikat csúnya dolog, de ennél már csak az a csúnyább, ha meg is alázzuk a másikat. (mA)
"Isten hozott a klubban, pajtás!" ;-)
(hogy a klasszikust idézzem) De komolyan, szerintetek, ha már egy eltévedt gondolat az utcán fagyit majszoló lány felé is _abszolut_ megcsalásnak minősül, akkor van még igaz szerető a földön? Én szivem szerint találnék valami határvonalat egy kósza gondolat, és a "mást szeretek" álláspont között.
Ziló.
Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok nagyon naív, de nekem nagyon nehéz elfogadni az "egy félrekúrás nem számít" címszót is. Fôleg, hogy a Kedves igen könnyedén fejti ki véleményét ezzel kapcsolatban (elméleti síkon), szintén programozottságra hivatkozva.
Dzsinn - egyetertek.. mivel sajnos a ffi-ak valahogy igy vannak beprogramozva es hajtja az a poligam veruk, ugyesnek kell lenni a kapcsolatban, hogy ez ne fordulhasson elo... ha viszont megis elofordul, akkor az elso eset valoban egy alapos atbeszelest igenyel, amikor mindket fel atertekelheti a kapcsolatot, a masik iranti erzelmeit es megbeszelhetik a 'hogyan tovabb'-ot is. Valamint azt is egyertelmuen tisztazni kell, ogy ez volt az elso es egyben utolso eset is! // CE
Szóval az lenne az értelmes kérdés,hogy van-e olyan,hogy ilyen eset után a Fickó megtántorodik,tettére rádöbben,és örökké (!?) hűséges lőn a megcsalt barátnőjével szemben
Fiatalabb koromban elkovettem valami nagyon hasonlot egy ketszer. Ha belegondolok, talan az tudott volna eltantoritani tovabbi hasonlo cselekedettol, ha a szerelmem bejelentett volna valami hasonlot. Ha itt egy igazi letezo szituaciorol van szo, talan a megjatszasa egy megcsalasnak jot tenne. Nem oszinte a dolog, dehat ez nem volt feltetel. Ki kell talalni egy megcsalasi szituaciot, leirni a tervet oszinten, betenni egy boritekba, elkuldeni magadnak, nem kinyitni, es utan elmeselni a dolgot a fickonak, persze anelkul hogy megmondanad hogy nem is igaz. Utana figyelni a reakciot. Ha a reakcio tragikusan nem kivanatos, odaadni a leragasztott boritekot.
Sziasztok!
Serelmeznem ha megcsalnanak. De en a paromnak azt mondtam, ha olyan allat, hogy engem megcsal, akkor lesz szives ugy intezni, hogy ne tudjam meg. ( Lehetoleg mastol sem, tehat teljes diszkreciot kerek! )
Lehet hogy ez olyan dolog, hogy a homokba dugom a fejem, de en bizom benne es fel sem merul hogy csalnia kellene (engem).
Ha bevallana...hat megneznem a not, aztan jonne a szemkaparas
sertve ereznem magam az biztos
Maradok tisztelettel:
Dionyi
Az, hogy a kapcsolat eljut-e a megcsalasig, vagy tisztan fejezodik be, az a partneredtol fugg. Gondoljatok bele! Meg tudnatok-e csalni egy olyan not, akinek LANG van a szemeben, tuz a sziveben, aki apoltan var haza, es akivel mindig uj vilagot fedeztek fel egyuttleteitek alatt? Aki nem valik unalmassa, mert szemelyisege van, es akit tisztelsz, de aki egyben nagyon szexi is? Es persze megbizik benned!
Hogy ne terjek el nagyon a targytol:
elkepzelhetonek tartom, hogy valaki csak egyszer csalafintaskodjon, csak ahhoz, hogy ez ne ismetlodhessen meg, bizony tehetseges partnerre van szukseg...
Szakadék, nem folyamatos "félrekefélésről" volt szó.. Szerintem, ha egyszeri, akkor jobb az őszinteség, átbeszélés.
Ha meg sokszoros, akkor nincs értelme a kapcsolat fenntartásának, akár tudsz róla, akár nem...
Ha az én kedvesem félrelépne egyszer, még megbocsátanám, ha elmondaná őszintén. Ha esetleg mástól tudnám meg, akkor már nem valószínű.
Ha pedig többször... hát én nem állnék jót magamért, és kikaparnám a riválisom szemeit (((:
A dolgot lehet,hogy kissé eltérően látjuk.Véleményem szerint,melyet a gyakorlat hitelesít,hogy mára a házasság szerepét az annál (erkölcsi szempontból) jóval alacsonyabb szinvonalú "ágyasság" vette át.
És ez a felelősség elhárítása.Annak a felelősségé,amely magát a Nőt
védi,majd pedig magát a Családot.Ebben a rendszerben nem kell már
előre a halálig tervezni és gondolkodni.Abban a párkapcsolatban,amely mégis ellentmond ennek -példákat ezrével lehetne mondani-nem az ágyas-
rendszer filozófiája érvényesül,hanem érdekes és kissé ellentmondásos
módon a házasságé.
Ne értsetek félre! Nem vagyok sem álszent,sem pedig szerencsétlen,egy-
kapcsolatos fickó,aki szánalmas módokat eszközöl,hogy vélt és önmagyarázó igazságát megideológizálja.Alapelvem volt és az ma is,hogy
a kapcsolatot,amelyben élek,sérthetetlennek,a Nőt pedig szentnek tekint-
sem,akivel a legnagyobb szeretetben és megélt hűségben vagyok,amíg a
vég elkövetkezik.Ez persze -egy szóval sem bizonygatom ennek ellenkező-
jét- kissé gyanúsan régimódi hozzáállás,bár én a régimódi kifejezést inkább a tisztességesre cserélném.
A Megváltó emlegetése ezügyben szerencsétlen,semmiféle vallási teória
nem ismerheti el a megcsalatást akármíly módon is tisztának,vagy legalábbis elfogadhatónak.Soha nem mondhatjuk:
-lélekben,gondolatban már megcsaltam,a mással bekövetkező fizikai aktus
már pusztán ennek logikus következménye.
Változnak az idők,és annak erkölcsei is.Lehetne ezt a kérdést,mint vallásfilozófiai kérdést megvitatni,és így a halhatatlanság évezredeinek síkjá-
ra helyezni,ám úgy érzem,kultúránkat és mindennapjainkat kevéssé lengi be
az.Jézus pedig soha sem adott felmentést a gondolatban elkövetett bűnre való hivatkozás ellenértéke gyanánt,Jézus inkább intett az Atya törvényei-
nek Lélek által történő megtartására (pl.házasság) sőt a szexualitásról való
lemondásra,semhogy ajánlotta,vagy elnézte,elnézette volna magát a hűtlen-
séget.Ennyit erről.
Mindenesetre érdeklődve várom további jelentkezésedet,és bárkiét,-aki úgy
érzi,hogy köze van,vagy közlendője az adott topichoz.
Dear Két makákó....
Megcsalni valakit nem szemétség.
Ha elmondja valaki akkor még talán tisztességes is.
Jézus szerint " a bűnt akkor követed el, amikor rágondolsz "-ti. a bűnre-
A szeretet szót sokan félreértik. Megszokjuk, hogy van aki esténként mellénkfekszik, ebédet főz stb. De ez nem szeretet csak megszokás.
Ha pedig a másik megsértődik, hát "van máásik".
